A 9/SZE osztály is csatlakozott a karácsony előtti karitatív tevékenységekhez. Kis csapatunk a hajdúhadházi Ebtelepet látogatta meg, ahova adományokat vittek, s kutyákat sétáltattak.
Erről az osztályprogramról Rostás Florentina így számolt be:

„Az osztályunk ellátogatott egy kutyamenhelyre. Amikor megérkeztünk, sok kutyával
találkoztunk, amelyek különféle okok miatt kerültek oda. A gondozók elmesélték, hogy az
állatok ellátása sok munkával ját, hiszen minden nap gondoskodni kell róluk. A kutyusok
nagyon barátságosak, s „pörgősek” voltak, mert örültek, hogy kijöhettek a kennelekből.

Csóválták a farkukat, ugráltak, s alig várták a sétát. A sétáltatás közben azt tapasztaltuk, hogy a kutyák élvezték a mozgást és a figyelmet, s nagyon hálásak is voltak ezekért. Láttuk, hogy ezeknek az állatoknak törődésre, figyelemre és szeretetre van szükségük. A látogatás során az osztályunk megtanulta, hogy a kisállatok nem játékszerek, hanem érző lények, akikért felelősséget kell vállalni. Nagyon nagy élményt adott nekünk ez a program. Sok új tapasztalatot is szereztünk.

A program után az Ebtelep vezetője a küldött fotók mellé a következőket írta:
„A mai látogatás alatt a gyerekek nyitottak voltak, érdeklődőek és szinte szeretettel fordultak minden bent lakó kutya felé. Az arcukon láttam, hogy sajnálják, hogy milyen sok szép utcáról befogott kutya van a telepen, de a kedvüket ez nem befolyásolta. Nagyon örültek, hogy vihettek ki sétálni pár szerencsés kutyát. Fontos, hogy a saját szemükkel láthassák és tapasztalják meg azt, amit nem tud leírni semmilyen oktatókönyv sem. Én azt gondolom, hogy ez ma sikerült. Egyébként fegyelmezett volt a csapat. én nagyon örülök, hogy eljöttetek. És köszönjük az adományt!”

Véleményem szerint az osztály nagyon tisztességesen, becsületesen, fegyelmezetten
teljesítette ezt az örömteli küldetést.

Teréz anya szavait tudnám csak idézni: „Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem az, hogymekkora szeretetet fektetünk az adásba.” (Teréz anya)